Így ne flörtölj Facebookon, mert nagyon kínos

Bejelöllek, megböklek, szénné lájkolom a képedet, majd kommentelek „mennyire gyönyörű vagy” – szánalmas virtuális seggnyalás, vagy sikeres recept, hogy bármilyen „interakcióba” lépjünk egy leányzóval? Mit illik és mit nem? Kérdések és válaszok nyomában.

Antiszociálisak a virtuális térben

Megannyi szatirikus karcolatot lehetne írni olyan esetekről, amelyekben férfiak lázasan próbálnak imponálni nőnemű társaiknak a legnépszerűbb közösségi médiacsatornákon keresztül. Kis hazánkban a fiatalabb generáció nyilvános modell-portfólióként és társkeresőként használja a közösségi platformokat, míg külföldön inkább az élmények és kalandok megosztó helyeként funkcionál.  Napjainkban már egyre elfogadottabb társadalomtudományi tény, hogy fiktív szerepek mögé bújva ismerkedjünk az interneten. Ez az az antiszociális burok, ahol a szobánk sötétjében próbáljuk meghódítani kiszemelt „áldozatainkat”, amolyan „ismeretlen zaklatóként”.  Az internetes kommunikáció világában hiányzik a tér, mint csatorna, így gyakran csak képek és néhány névjegy alatt elrejtett információmorzsa alapján tehetjük meg első benyomásainkat partnerünk felé. Ennek a foghíjas kommunikációs rendszernek sok hátulütője van, amit főleg a kétes identitás jellemez.  Soha nem tudhatjuk, hogy ki áll egy profil mögött. Lehet fiktív személyiség vagy egy való világban megálmodott szerep, ami csak a virtuális „valóságban” teljesedhet ki. Vizsgáljuk meg, hogy képernyőkön élő betűk (szavak, mondatok) tömkelegének mik is a helyes szabályai, avagy hogyan léphetünk kapcsolatban kulturáltan az interneten.

Kivárni felesleges

Sajnálatos „látlelet” a mai férfitársadalomról: kivárunk, míg a gyengébbik nem megteszi az első lépést. Nem túl férfias…  Megvárjuk, míg az ellenkező nem teszi meg az első gesztust felénk, és csak utána szánjuk el magunkat arra, hogy – csúnyán fogalmazva – kielégítsük a kívánt szükségletünket, legyen az lelki vagy fizikai eredetű. Ez az eset hasonlóan működik a Facebookon is, ahol egy ismerősnek jelölés után arra várunk, hogy a nők pötyögjék be első üzenetüket a miniatűr üzenetküldő ablakba.  Mindez helytelen módszer, mint ahogyan a való életben is. Ismeretség nélkül jelölgetni, majd internetes interakcióra várni teljesen felesleges.

Kezdésnek a legrosszabb módszer…

Az alapos „profillecsekkolás” után farkasordító hiba általunk vélt személyeskedéssel indítani. Ebbe beletartozik a becézgetések, az ismeretlen attitűdökre tett megjegyzések (például: „látom, szereted a David Guettát, te is ilyen bulizós csaj vagy”).  Élőben sem megyünk úgy oda egy lányhoz, hogy azt mondjuk neki: „jé, te itt vagy ezen a koncerten, akkor te biztos szeretsz bulizni…”  Továbbá a túlzott emotikon használat sem segít minket az ismerkedés elején. Teljesen felesleges sárga kis pacákat használni bármilyen érzelem kifejezésére. Ez egy kicsit olyan, mintha megölné a lelket, mert egydimenzióssá teszi az embert, degradálja a kreativitást…

„Élőben jobban megy, nézd el nekem…”

Ha a fenti lépésekkel már félresiklottunk, akkor jön az önellentmondásos magyarázkodás, miszerint próbáljuk megértetni a partnerünkkel, hogy a kommunikációs tér hátrányai miatt vagyunk ilyen szerencsétlenek.  Ezzel csak magunk alatt vágjuk a fát, és végérvényesen elbukunk miden esélyt arra, hogy a továbbiakban bármilyen kapcsolat is kialakuljon.

Kérdéssel lehet indítani, de ez is könnyen érdektelenségbe torkollhat

Nyitott, semleges kérdésekkel el lehet indítani egy beszélgetést, ez a való életben is működik, azonban a közömbös start könnyen érdektelenségbe fulladhat.  Mi a megoldás? Egyszerű a válasz. Az évszázadok alatt megszokottan – nemezetek kultúrájától függetlenül – a valóságban próbáljunk kapcsolatot létesíteni.  Bár akadnak kivételek, amik cáfolják a fentebb leírtakat, de a kivétel erősíti a szabályt: még nem elég kiforrott az internetes társadalomban a kapcsolatépítés. Én legalábbis így látom, de ha vitatkozni akarsz, szívesen várom hozzászólásban a válaszodat, véleményedet, amennyiben van.

(Forrás: men.hu)

A cikket a MrPotencia.hu oldal tette közzé.